|
A társadalmunk legnagyobb részét foglalkoztatja az időjárás,
és igény mutatkozik a nem csupán rövidtávú alakulásának ismeretére is.
Mivel a meteorológia hosszabb időtávra szóló prognózisai
objektív okokból nem lehetnek teljesen megbízhatóak, önkéntelenül is bizalommal
fordulunk a több évszázados megfigyeléseken alapuló népi bölcsességeink
felé.
A Kárpát-medence időjárása igen változékony, így kevés
egymást követő és hasonló év követi egymást, de több évszázad alatt bizonyos
mértékű ismétlődésre figyeltek fel eleink, azaz újra és újra előfordulnak
közel azonos időjárású időszakok.
Eme megfigyelések tükrözik a társadalmi sajátosságokat
és a korszellemet, azaz őrzik népi jellegüket, általában jelzőnapokhoz
kapcsolva, gyakran verses formában őrződtek meg.
Azonban a népi megfigyelések kicsi szelete rendelkezik
tényleges meteorológiai háttérrel, és alkalmazható bizonyossággal.
Jelen írás csupán a valós meteorológiai tartalommal is
bíró hiedelmeket említi.
A teljesség igénye nélkül következzen néhány közülük,
a legismertebbek lévén talán mindenki hallott már róluk:
A Január havi gyakori csikorgó téli idő után 25-éhez kapcsolták
a pálfordulást, azaz az időjárás gyökeres megváltozását eme időszakban,
ezen fordulatok rendszeresen jelentkeznek is.
A Február 2-ai gyertyaszentelőhöz sok hiedelem tartozik,
lényegük, hogy a Január végi és Február eleji enyhe idő hideg hó végét,
azaz kemény télutót jelenthet és fordítva.
A Február további jelzőnapokat tartogat, 6-án Dorottya
„szorítja” (gyakori csikorgó fagyok formájában) jelezvén a kemény télvégi
rohamot, melyet 16-án Júlia „tágítja”, végül 24-én van jégtörő Mátyás,
aki ha talál, törheti a jeget.
A tavasz első hónapjában 12-én Gergely „rázza a szakállát”,
azaz több éven a tél utolsó fellángolását hozva.
A hónap közepe után 18-án Sándor József és Benedek „zsákjában
érkezhet” a tavasz.
Májusban vannak a fagyosszentek, 12-től Szervác Pongrác
és Bonifác, valamint 24-én Orbán.
A talán legismertebb a Június 8-i Medárd napi negyven
napos esőzés hiedelme.
A negyven napos esőzés túlzó jelzőjét elhagyva, bizonyítva
lett még az elmúlt század ötvenes éveiben, hogy a lendületes nyári hőmérsékletemelkedésbe
május közepétől-végétől megtorpanás következik be majd minden évben, a
fokozódó változékony esős időszak okán, amely Július közepéig is eltarthat.
A Szeptember második felében gyakran tapasztalható szép
késő nyárias időjáráshoz kapcsolták a vénasszonyok nyara kifejezést.
Az esetlegesen Október végéig kitolódó meleg késő őszi
idő is figyelmet érdemelt, hideg télelőt is jelenthet, legszebb szépirodalmi
példája Fekete István regénye, a Téli berek.
Végezetül közeledve a télhez, Novemberben 11-én Márton
napjához kötötték az első télies jelleg megjelenését, 19-én pedig Erzsébet
„fehér lovon jön”, jelezve, hogy a hó közepén következik be sokszor az
első havazás.
A sort a 25-i Katalin napi hiedelemmel zárhatjuk, így
szól: „… ha Katalin kopog, a Karácsony locsog…”.
Magyarázata, hogy időnként előfordul, hogy a November
végi télies hideg idő az Ünnepek környéki enyhe időt hozhat, és fordítva.
Összességében elmondható, hogy a meteorológiai tatalommal
bíró népi megfigyelések is fontos ismérvek figyelembevételével használhatóak,
elkerülve így a „csalódásokat”.
A két legfontosabb ismérv egyike, hogy a jelzőnapokat
ne pontosan dátumhoz kötve alkalmazzuk, inkább a környező néhány napos
időszakra.
A másik, ami talán a legfontosabb: Még ezen megbízható
bölcsességek se általános érvényűek.
Ugyan statisztikailag is bizonyítható java részük alkalmazhatósága,
mégis csupán előfordulásuk gyakori megjelenése az, ami kiolvasható belőlük.
Tehát nem automatikusan minden évben következnek be, inkább következhetnek
újra és újra.
A fenti sorok talán segítenek abban, hogy objektíven
tudjuk megítélni a népi bölcsességeinket.
Szabó József