Az erdei állatok viselkedése tél előtt II.

A tavalyi év novemberében írt cikkben kísérletet tettem az erdei állatok őszi viselkedéséből következtetéseket levonni a téli évszak jellegére.
Az erdőgazdaságok tapasztalt alkalmazottainak hosszú évtizedek óta, hasonló módon a természetes állapotokban leledző faunát vizsgáló-ismerő emberekhez, az állatok őszi viselkedése, elhelyezkedése következetések levonására enged.
A tavalyi évben a börzsönyi erdőgazdaság munkatársainak konkrét tapasztalataival támasztam alá a cikkben leírtakat, ez az idén sem lesz másképp, ismét az ő segítségükkel kaptam megfigyeléseket.

Egy kis ismétlés: Az erdőgazdaságok a természetes eltartó képességnél nagyobb vadállatállományt etetéssel tartják mesterségesen feldúsított állapotban.
A vadetetőkbe kirakott táplálék fogyási és utánpótlási üteme nagymértékben függ az időjárás várható alakulásától.
Több emberöltő alatt az erdőgazdaságokban kialakult egy átlagos magatartási és etetési szint, az ettől jelentősen eltérő tulajdonságok jórészt a következő téli évszak jellegét jelzik előre.
Az enyhe és/vagy hó szegény telek előtt az etetők körüli forgalom mérsékelt, az állatok emberi környezethez vagy könnyebb életfeltételeket adó domborzati viszonyokra való húzódása később vagy gyengébben valósul meg.
A hideg és/vagy hó gazdag telek előtt az előbb megfogalmazott jelenségek fordítva játszódnak le.

Emlékeztetőül a tavalyi, 2010/2011-es tél előtti tapasztalatok, amik a tél kemény jellegére utaltak:

- Az elejtett vadak (gímszarvas, vaddisznó, illetve őz!) erőteljes zsírfelhalmozást indítottak el (az őz azért felkiáltójeles, mert pl. Locskai Milán még sosem tapasztalt rajtuk mérhető hájréteget, mely tavaly igen jól megszemlélhető volt).
- Az etetőket nagy erejű (már szeptemberben elkezdődő) offenzíva érte, jellemzően a gímszarvas ette a szénát, mely a tavalyi dús vegetációt követően volt igazán figyelemreméltó.
- A muflonok már szeptember elejére lehúzódtak az enyhébb déli oldalakra.

Az évszak hivatalos, országos jellemzése: http://met.hu/eghajlat/visszatekinto/elmult_evszakok/index.php?ev=2011&evszak=01

Az északi megyékhez hasonlóan a Börzsöny környezetében is mindhárom téli hónap a sokévi átlag alatti középértékekkel szolgált, különösen a december hozott zord időt (-15 - -20 fokos hidegekkel), hosszabb enyhébb periódus csak január közepén volt.
A hótakaró kialakult már december első napjaiban, ami egy januári tíz nap körüli időszakot kivéve február közepéig állandó volt, igaz mélyebb (15-30 cm-es) hótakaró csak január első dekádjában volt, köszönhetően a december végén beköszöntő száraz periódusnak.

A 2011/2012-es télre vonatkozóan nem lehet egyértelmű megállapításra jutni az egymásnak ellentmondó jelenségek miatt, íme:

- A muflonok stabilan, nyár óta a déli oldalakon tartózkodnak, ez teljesen szokatlan,
- Az őzek különösebb jegyek nélkül a megszokott módon viselkednek,
- A vaddisznók és a szarvasok óriási zsírfelhalmozást indítottak el,
- Az etetőknél a széna jórészt érintetlen, pedig már másfél hónapja kinn van.
Az utolsó két megfigyeléshez fontos adalék, az idén kivételesen erős a makktermés, azaz telis-tele van az erdő a tápanyag-dús makkal. - rendkívüli háj, illetve zsírréteg volt tapasztalható az ősszel elejtett vadakon (gímszarvas, vaddisznó)
A messze nem egyértelmű és egymásnak ellentmondó jelenségek miatt az idén, az elmúlt éveknél jóval kérdőjelesebb a tél előrejelezhetősége, egy átlagos körüli tél az, ami talán kivehető.
Köszönöm az Ipoly Erdő ZRt. munkatársának, Locskai Milánnak a megfigyelések közlését!

Szabó József

Vissza a főoldalra